A honlapon található írások és fotók szerzői jogvédelem alatt állnak! Az alkotó engedélye nélkül tilos azokat akár eredeti, akár szerkesztett formában továbbadni, tárolni, vagy bármilyen módon értékesíteni!
A táncfilmek kliséitől eltérően itt nem csupán gyönyörűséges üvegtermekben gyakorlatozó, tűlszoknyás balerinákat látunk.
Apró termek türelmes koreográfusainak és kitartó balerináinak képeit, váltják a tánckari próbák, a jelmezkészítő műhely aprólékos munkáját végző varrónők, cipőkészítők, megbeszélések, viták, gazdasági problémák, előadások előtti bemelegítések.
A napok alapján strukturálódó felvételek párhuzamosan mutatják az intézményben zajló munkát, annak minden aspektusát. A film révén, olyan művészeti intézményt ismerhetünk meg, amely nem ragaszkodik ortodox módon a balett klasszikus műfajaihoz: megtartja azokat, de teret enged a kortárs táncművészeti irányzatoknak is, nyitott rá és használja azok frissességét. Láthatunk klasszikus, kosztümös darabokat, mint a Diótörő, de fiatal koreográfusok merész rendezéseit is.
A dokumentumfilm megmutat egy világot, egy életformát, de amelynek elsődleges jellemzője az a közös nyelv, amelyet az intézmény minden szintje beszél. Olyan nyelv, amelyet nemzetiségtől függetlenül lehet érteni: a mozgásban levő test, a tánc nyelve.
A film ezt a nyelvet hagyja önmaga által, önmagáról beszélni. Nem kényszeríti rá film elbeszélő, narratív tendenciáit, hanem meghagyja a két nyelv közös jellemzőjét a mozgást: abból építkezik, azt engedi kibontakozni. Hosszú snittekben mutatja meg a munkafolyamatokat, követi a mozgásokat, nem fragmentálja a látványt rövid beállításokkal, hogy aztán öncélú látványosságot építsen fel belőle. A film egyszerre dokumentálja, és teszi érzékelhetővé egy intézmény életét, egy művészeti ág világát.
Előzetes
Előadások
A filmet ezen a héten vetítik először Budapesten, a Művész moziban és az Uránia Nemzeti Filmszínházban.